Az angyalok húsából ettem.
Nincs megváltás.
Ti emberek gyengék vagytok.
Sok dolgod van ilyen kora reggel.
-Neked is.
Mit csináltál itt ilyen korán?
-Edzettem! Erősebb akarok lenni.
Ó? De már így is elég erősnek nézel ki.
-Nem, nem! Még erősebb akarok lenni!
Miért?
-Hogy én legyek a legerősebb.Mindenki elismeri majd az erőmet! És valamit megígértem valakinek!
Mindet egy valaki kedvéért?Vagy saját magadért?
-Mi olyan vicces?!
Volt valaki fontos az életedben? Mikor van valami igazán fontosunk, amit meg akarunk védeni, akkor válhatunk
igazán erőssé.
-Ezt én is tudom!
Erősebb leszel. Remélem találkozunk még valahol.
El tudod képzelni milyen bezárva lenni ebben a dobozban? Nincs kijárat, nem lehet elpusztítani. Teljesen körbevett a sötétség és csak egy dolgot éreztem. Hatalmas volt, sötét és behatolt minden sejtembe. Teljesen elnyelt és lekorlátozott, nem voltam több egyetlen érzésnél. Minden érzés, ami fájdalmat okozott nekem előtört. De végre mind eltűnt, mikor végeztem apámmal. Már semmi nincs, ami visszatartson! Remek érzés!
-Remek érzés?!
Jelenleg nem érzek mást, mint félelmet. Félelmet, hogy nem vagyok a dobozban és azok félelmét, akik megtámadnak engem. Nem tudok olvasni a gondolataitokban! A testem önmagától reagál a félelmeitekre. Ezért tudom azt, hogy benned jelenleg nincs félelem!
Ne beszélj! Mindent megbeszélünk amint felgyógyultál!
-Hallottam egy hangot, szólított engem.
...
-Egy sötét helyen voltam. Egy magányos, hideg helyen. Vajon ő is ilyen helyen lehetett? Abban a dobozban egyes egyedül...
Elég!
-Nem volt kiút... majd meghallottam hangját...hol van ?!
A fájdalmas dolgokat hagyjuk későbbre!
