Szívtelen dolog a várakozás, jól jönne egy kis tudatos változás, mert ez a fajta ábrándozás
És próbálkozás, kikezdi a lelkem. Várom hogy teljen az időm, folyton az órám lestem.
Sokat nem tettem, mert nem mertem, valahogy sejtem, keskeny ez az út ha mi ketten
Egy testben szépen csendben járunk egyben.
Furcsa kicsit,nagyon gyorsan és lassan telik az idő. Hirtelen történő álomba esés, majd gyors felkelés. Amikor külön vagyunk, nem érzem hogy kellenék, mikor Veled vagyok... ezen elgondolkodom, mert úgy érzem felszabadult vagy és élsz.
Lehet az én hibám hogy így érzem, szeretetre igen csak éhes vagyok. Tőled úgy érzem jól is lakom.
Hamar éhezek...
Nagyon nem érzem hogy vagyok, ez valahol jó is, mert így mindig harcolok.
Folyamatosan azonban nem merek, mert félek hogy ezzel elijesztelek.
Egy kis útmutatás igazán jól esne... csak pár komoly szó. Ami sok mindent megold.
Mert ez így is jó, csak bennem...bennem nincs minden rendben.
Ez az én hibám, azt hiszem... nehezen nyílok meg,de akkor igyekszem.
Ilyenkor nehéz, elég nehéz. Érzelmekbe elég szélsőséges vagyok, vágyódó, azt ez nem jó.
Félek, félek, félek és bizonytalan vagyok...vékony a jég amin csatázni akarok.