benice in wonderland

Azon az estén felnéztem...Csillagok! Soha nem látam még annyit. Tele volt velük az ég.Ő elmagyarázta,hogy igazán sötétnek kell lennie, hogy láthasd a csillagokat. Mert a városban túl sok a villanypózna meg ilyesmi, érted... De amik a dolgok...igazán sötétek,amennyire sötétek…

Mit akarsz tőlem?-Ölj. Újra. Éjfélre. Egy újabb szívet akarok.Már megtettem.Állandóan megváltoztatod a kibaszott szabályokat!-Én csinálom a szabályokat és kiválasztottam az áldozatot.Szeretem őt. Nem vehetsz rá erre. Nem vehetsz rá erre. Nem vehetsz rá erre!-Shh...Nem vehetsz…

 A világnak nincs értelme számodra igaz, öregfiú? -Nem. Mi van ha megmutatom neked az értelmét? Ülj le. Ülj le. Egy kérdés. Mikor él igazán az ember? Mikor a legkreatívabb? Majd megmagyarázom. Csukd be a szemed. Lazíts. Akkor a legkreatívabb amikor nyugodt? Nem hiszem. Adj az…

 Vallásos vagy? -Anyám az volt. Az összes egy hülye barom, nem igaz? Az összes. Tudod mi az igazi élet? Egy értelmetlen szarkupacos káosz. Fogadd el...ez az igazi bátorság. Tudva, hogy semminek sincs értelme és még mindig ki akarsz kelni a kibaszott ágyból. "Isten…

 A tudatos tudatottság velejárója a keserűség és a magány, valamint a megnyugvás keresése egy adott személyben.

Tudtam, hogy eljössz. -Majdnem nem jöttem. Most már az egész viág rád tekint. -Mi van, ha rossz felé néznek? Te vagy a megmentőjük. -Ezelőtt csak szörnyetegnek hívtak. Azok az emberek a régi világodon, nem értettek meg. Nem tudták, ki vagy. De mi tudjuk. Szemtanúi voltunk a valódi…