Miért?
-Visszajöttél értem.Boldog vagyok... Valahogy a mellkasod nosztalgikus illatot áraszt.
A festékek szagát, művészeteket tanulok.
-Vagy úgy? Akkor egy nap majd művész lesz belőled.
Nem hiszem, nincs tehetségem. Békésen érzem magam.
-Én is...Elegem van ebből a világból. Látszik, milyen ártatlan vagy. Habár meg tudom érteni. Úgy gondolod, hogy valami rothadt ebben a világban. Úgy gondolod, hogy az életmódod furcsa.
A nők miért használnak mindig nagy szavakat a világ megmagyarázására? Miért nem tudják elfogadni a valóságot?
-Mi a baj?
Semmi. -Abban a pillanatban meg akartam őt ölni.-
Megszégyenültem.
-Mitől?
Attól, hogy élek.
-Én is. Annyira fáradt vagyok.
Haljunk meg együtt.
-Haljunk meg együtt.
-Már kezdek álmosodni. Lökj meg.Ha újjászületnék...bárcsak emberhez méltóbb életem lehetne. Igen.Hamarosan követsz, ugye?
