Én azt mondtam, a seregedet pusztítom el.
Árnybíró lettem és visszatértem.
-Végre megmenekültünk!
Takarodjatok, ostobák.
Azt hiszitek, értetek jöttem vissza?
-Ostobák?
Egyedül vagyok, mégis megijedtetek tőlem pedig még fegyveretek is van. Az ilyen ostobákkal tényleg végezni kellene. Nem történnek csodák azokkal, akik csak a segítségre várnak.
Miért tértél vissza? Egy hozzád hasonló sosem lehet Árnybíró. De még ha az is lettél, akkor se volt semmi értelme, hisz Dzsusin már elpusztult. Ha itt és most megalázkodsz előttem és bocsánatot kérsz, akkor élve távozhatsz. Ellenben ugyanazon végzet vár, mint a szüleidet. Mit szólsz?
-Mostanában rémálmaid vannak, nemdebár? Hisz a személy, aki távozásakor
megesküdött rá, hogy megöl talán forral ellened valamit. A tetteid miatt a félelmed nem enyészett. És ezért keresel most testőrt. De ne aggódj. A bolond, aki hitt a csodákban...
már nincs többé.
Te-te meg ki vagy? Mi-mit csináltok?! Öljétek meg!
-Ide hallgassatok! A mostani eset puszta véletlen. Nehogy azt higgyétek, hogy megismétlődhet! Egy Árnybíró áll előttetek! Ha az ország el is pusztult, van még ami hátramaradt belőle. Aljas emberek, kik rémtetteket követnek el. Ezek itt a Fantom Katonák, kik csak azért léteznek, hogy a ti fajtátok megbüntessék!
Ez... Dzsusin fantomserege!
-Végezzetek minddel.
Ez az Árnybíró! Az Árnybíró eljött!
-Elhallgassatok! Mi nem érthető abban, hogy véletlen volt? Már mondtam hogy azokkal nem történik csoda, akik csak a segítségre várnak. Azoknak, akik maguktól képtelen bármire ideje eltűnniük! Különben végzek veletek is!
