Ha bemocskolod e házat, azzal magadra vonhatod az istenek haragját.
-Az istenek...Istenek...Az istenek? Csak rajta, fohászkodj hozzájuk! Imádkozz... Kérj tőlük segítséget. Azoktól az istenektől, akik tétlenül nézték, ahogy az asszonyomon és a
gyerekeimen úrrá lett a betegség. Én is fohászkodtam az égiekhez. De a könyörület helyett, néma csönd volt a válasz, és végignéztem, ahogy a szeretteim szenvedtek, akárcsak az állatok míg bele nem pusztultak. Az isteneid már nem fognak gúnyt űzni belőlem!
Még nincs késő véget vetni ennek az őrületnek! Megváltást nyerhetsz, csak akarnod kell.
-Hadd világosítsalak fel, pap. Véget vetek az istenek uralkodásának.
Ha be vagyok stohlozva akkor gyakran schmittelek, de ha ez nem tetszik akkor megdamuzlak!
Hol van a holmid, öreg? Nem készültél fel az útra?
-Az efféle kalandozások a bohó fiataloknak valók. Nem az olyan göthös vén kecskéknek, mint én.
Kérlek, gondold át. Tudod, hogy itt maradni öngyilkosság.
-Ha felbukkannak, legalább gyors halálom lesz. Amennyire én tudom, nem igen szoktak teketóriázni.
Bolond vagy.
-Csak fáradt... Önmagában nem az élet az, ami fontos. Hanem, hogy helyesen éljünk.
You have broken the prophecy,
Destiny has no power over you.
You have forged your own destiny.
Semmi ostobaság! Csak száradni húzodtam ide. Ha lenne bármi más hely, higgye el, ott lennék. Ahogy az eső alábbhagy, eltűnök. Maga aztán elég furcsa, tudja?
-Meg tudom érteni, miért ezt az életet választottad. De ez az élet nem élet.
Nincs más élet, amit magaménak mondhatnék.Úgy látom, maga nem is ismert másfélét...Szóval egyezséget javaslok. Mivel mindketten indultunk a nagy versenyen,
amelyikünk előbb hal meg, a másik virágot visz a sírjára. Mit szól? Ez az eső... Szentimentális leszek tőle.Nem is tudom, ez miért fontos, csak szeretem a virágokat...
És nem hinném, hogy valaha kapok... Végül is, magam vagyok.Ez az egy közös bennünk, nem? Mindketten magányosak vagyunk. Na ja. Összevissza fecsegek. Felejtse el...
-Megteszem. Viszek neked virágot,ha ezt túlélem. De nem reménykedem.
mindig is szerettem a szobák sarka lenni
Nincs olyan, hogy valódi béke!
Nincs olyan, hogy remény!
A lényed amit kifelé sugárzik az olyan békés, olyan nyugalmat áraszt... egészen addig míg valaki bele nem néz jó mélyen a szemedbe és meglátja a tűzet. Nem az élet tűzét, hanem a pusztításét.
A némán eltűnő,
félig rendhagyó makacsság
lesz majd támaszul,
s közeli rokoni viszonyulásban a józan ésszel.
A szívben fürdető ,
féltő elmarás magamtól
tesz majd áruló igazságot végre
köztünk vagy inkább közénk.
S kérve kéri tőlem
az egész számmal osztható
férfias kinyilatkoztatást
körülbelül így:
voltaképp innen is látszik a táj
hiába szállított arrébb
ez a vagonnal szétsúrolt sínpár
Ha már nincs tested, akkor nincs mihez visszatérned. Halj meg és könyörögj a megbocsátásért. Túl sokáig játszottál a halottak lelkével. Megbűnhődtél érte.
-Még egy utolsó dolgot szeretnék tudni. Annak a nevét, akit ismertél és szerinted hasonlít rám.
... azért élek, hogy megtaláljam és megöljem.
Nem léteznek csodák. "Csodának" írják, de "csalásnak" kell olvasni.
Titokban vadászok, a csöndben. Megölök minden kedves dolgot, amik az önzőséget táplálják. Megölök mindent, mindent ami emberré tesz.
.jpg)
