Nem láttam a szem mögé, leragadtam egyszerűen a szépségénél, erőteljes titokzatosságán, elbűvölő
pillantásain. Mint egy hullámzó tükör, amely megőrzi igaz kincseit, elrejtve a világ elől. Egy egész világ tükröződik róla vissza, más színeket használva.
Könnyen el lehet veszni ebbe a hatalmas szemtengerbe.
Pici a csónak pedig nem is borús az idő.
Nem kellene semmi se, csak a nemes egyszerűség. Úszni benne, sodródni... hagyni hogy valami nálam erősebb akarat, áramlat terelgessen egy ismeretlen hely felé.
Ahol a hullámok mind simogatnak...
...majd kinyílik a szem egy eldugott ablaka, hogy meglássák a ragyogását.
