„Teltek múltak az évek míg egyszer csak megpillantották egymást...
Úgy gondolták közös erővel sikerülni fog meghódítani az eget és a tengereket egyaránt...
Azóta is együtt szelik a habokat, és élvezik az égi szabadságot. 2010.09.27. 21:41 touch a life
”
Sok sok év elteltével az Óceán lánya és a Hold fia, álmodott egy új világot. Ahol a két birodalom eggyé vált. Azonban ez a világ igencsak képlékeny volt, törékeny. Megszületett az új világgal egy új érzés is. A bizonytalanság, az Óceán lánya imádta nézni a Nap és a Hold játékát egy meseszép szirtről ahol a lába alatt úsztak a felhők,és lágyan simogatták. Ekkor szeretett egyedül lenni, mert így érezte magát szabadnak. Évek múltán szerelmes lett ebbe az érzésbe amit akkor tapasztalt. A Hold fia mélyről szemlélte az eget ilyenkor, és csalódottan nézte az elmosódott tükörképét az égen.
Szemével fürkészte az eget hogy újra meglelje párját a szirten.
Egy napon amikor beborult az ég, hatalmas hullámok csapdostak az égen, akkor tudta hogy ez a törékeny világ elkezdett szétszakadni. Ezen a napon az Óceán lánya nem akart hazamenni, vágyódott valami iránt ami leköti, szeretett volna újra lent úszni a tengerben. A Hold fia kétségbeesetten próbálta egyben tartani a befelé fordult világot. Próbálkozása azonban kudarcba fulladt. Kiszakadt a két birodalom ebből a közös meseszerű világból. Annyira nagy volt a bizonytalanság, az elvágyódás amit a lány érzett...
Nem tudott mit csinálni az ifjú, szétszakadt ezzel a közös világgal együtt... apró darabokra tört.
Ő nem tért vissza a régi birodalmába, inkább meghalt...meghalt ott ahol otthon érezte magát.
Többé már az évek se teltek és az ég örökre üres maradt...
Így ért véget ez a mese, fájdalommal tele.
