Megkérdezted, hogy miért csinálom ezt. Még ha el is mondanám, az nem változtatna semmin. De mi lenne, ha megpróbálnánk beszélgetni még egyszer?
-Nincs semmi megbeszélni valóm veled.
Mint ahogy már említettem...Békét és igazságot hozni.
-Béke? Igazság? Ne etess ezzel a szarral! A mesterem! A barátaim! A szeretteim! Azok után, amit tettél, hogy mersz békéről és igazságról beszélni?!!
Akkor mond el nekem, hogy mi a te célod?
-Megöllek téged! És visszaállítom a békét a világban!
Értem... Ez nemes tőled. Valóban igazság lenne. De...Az én családom...Az én barátaim...Az én szeretteim...ugyanezt szenvedte el, miattatok. Hogy lehet az fair, hogy csak ti beszélhettek az igazságról és a békéről?
-Miről beszélsz!?
A Tűz országa túl nagyra nőtt. Hogy megóvja a nemzet érdekeit ,a klánokat háborúba taszította,
és profitált belőle. Különben a nemzet emberei éheztek volna. De a mi nemzetünk és a faluink vált csatatérré a Nagy nemzetek harcában. És minden alkalommal, a mi országunk lett elpusztítva. Miután a harcok elmúltak, a Nagy Nemzetek stabilizálódtak. És a mi országunk fájdalom és szenvedés közepén lett hagyva. Te és én ugyanazon dolog után kutatunk. Megpróbáljuk megszilárdítani a békét, Te és én nem különbözünk semmiben. Mindketten az igazságérzetünk szerint cselekszünk. Az igazság, amit kiróttam Rátok nem más, mint amit te akarsz tenni velem. Egy szerettünk elvesztésének a fájdalma ugyanolyan neked is. És mi mindketten túl jól ismerjük azt a fájdalmat. Megvan a te igazságod és nekem is megvan a magam igazsága. Mindketten átlagos emberek vagyunk, akik a bosszút keresik az igazság zászlaja alatt. De ha van igazság a bosszúban, akkor az igazság csak még több bosszút hoz. És egy gyűlöletspirált hoz létre. Egy ilyen valóság közepette élünk jelenleg. Tudjuk mi volt a múltban, és megjósolhatjuk mi lesz a jövőben. Ez a történelem amit ismerünk. Szóval nem tehetünk róla, hogy azt hisszük, hogy az emberi lények nem képesek megérteni egymást.
A világot a gyűlölet uralja.
