A világnak nincs értelme számodra igaz, öregfiú?
-Nem.
Mi van ha megmutatom neked az értelmét? Ülj le. Ülj le. Egy kérdés. Mikor él igazán az ember? Mikor a legkreatívabb? Majd megmagyarázom. Csukd be a szemed. Lazíts. Akkor a legkreatívabb amikor nyugodt? Nem hiszem. Adj az emberiségnek parancsokat és rendet, és nem más lesz mint zombi, egy legelő tehén. Az embernek szüksége van a kiszámíthatatlanra, hogy érezze, hogy él. Hogy halad. Hogy alkot. Az anyatermészet tudja ezt. Ezért ad nekünk ciklonokat, cunamikat. Néha, nagyon néha, az Anyatermészet egyszerűen nem segíthet.
Szóval mi történik akkor?
Én segítek.
-Elég! Ne! Állj! Hagyd abba!
Valaki azt mondja nekem, hogy pénzt akar, vagy hírnevet, egy második lehetőséget. Én azt mondom: "Megadom neked. Csak cserébe adj egy kis káoszt".
Lehet nagy, lehet kicsi. Egy babára csöpögő fehérítő vagy a repülőgépektől nukleáris reaktorokig.
Az emberiségnek ilyen atrocitások kellenek. Gondold végig, öregfiú. Milyen rugók mozgatják
előre az emberiséget? Erőszak. Az a haladás motorja. Ez robbantja be az embert egy új korszak pályájára és minél véletlenszerűbb és szörnyűbb annál jobb.
A kaszás volt a 20. század hírnöke, nem az a kibaszott Florence Nightingale.
A szörnyűség jelzi egy új korszak születését. Gázkamrák... Hiroshima... 9/11...
És én, a magam szerény módján, hozzájárulok a haladáshoz. Olyan vagyok mint... a véletlenszerű
erőszak védőszentje.
