"Egy csintalan kis fakopáncs...
Egész nap lyukakat váj rombolva az erdőt a kis pusztító.
A dühös vén erdőisten mérgezett késsé változtatta csőrödet.
Szegény kis fakopáncs, fészekodúd mind tönkrement.
Étkedben is méreg vagyon.
Érintsd meg barátaid, s mind lábad előtt hullnak el.
Ó, szomorú kis fakopáncs.
Mérgező könnyeid ragyogva hullnak orcádról."
Ismerem ezt a dalt...
-Persze, hisz anyukád találta ki.
Nosztalgikus hallgatni, de kérlek, mégse énekeld! Ő... Az a vörös ember is ezt énekelte.
-Rendben van.
De ő honnan ismerhette?
