Tegnap előtt hála égnek sikerült találnom egy magamfajta hölgyet, akivel igen hamar jóba lettem.
Kölcsönös volt a kezdeti vonzalom, zenékbe is egy fajtát kedveltünk, nem féltünk a fétistől, nem voltak tabuk. Szerette az elvont dolgokat, azt imádta amit mindenki más utál. Csodálatos. Harmadik szál cigimet nyomtam el. Teljesen extázisba estünk egymástól. Aznap este már nála is kötöttünk ki, felejthetetlen estét töltöttünk együtt...fehér sima bőre, vörös haja, zöld szeme. Mint egy démon ahogy simult rajta a latex. Pár perc se telt el máris gyertyákat gyújtott és jött pár okkult dologgal. Szeretne velem még egyszer baszni...de most úgy ahogy ő kívánja, imádta a vért. Már kezdett felkelni a nap, kicsit még szürkület volt csak a parázs adott némi támaszpontot a sötét szobában.
Mire valaki hirtelen pofon vágott. „Ne dohányozz!” ….kiléptem a testemből, megállt az idő... ez lett volna hosszú évek óta az első randi amikor nem ölöm meg a ribancot. Miért kell elrontani mindent, miért ilyen romlott ez a világ? A könyököm a hölgy sima arcához ért, majd egy hangos reccsenés kíséretében elfordult a lány feje majd hanyatt dőlt. Ordibálni kezdtem vele, könnyes szemekkel fojtogattam és vertem a fejét a csempébe.... én szerettelek!
De te, csak bántani tudtál....
