máj 16.
az ördögöm táncolt a démonjával, és a hegedűszónak messze nincs vége
máj 17.
Abban a szobában mindenki átélt már sokkal rosszabb dolgokat, mint amit maga valaha is tehet.
Ezt mondjuk kétlem.
Nem azt akartam mondani, hogy amin maga keresztülment,az nem volt nagyon nehéz. De nekem fogalmam sem lehet arról, hogy maga miket tapasztalt meg, ugye? Én nem érezhetem azt a késztetést? Mintha ezernyi rejtőzködő hang suttogná: "Ez vagy te." Harcolsz a nyomás ellen, a sürgető vágy ellen, ami egyre csak nő, ami arra ingerel, gyötör és ösztönöz, hogy kielégítsd. De a suttogás csak egyre hangosabb lesz, amíg már azt nem üvölti: "most!" És ez az egyetlen hang, amit hallasz... az egyetlen hang, amit meg akarsz hallani. Függesz tőle, ettől a... sötét éntől. Ettől a... sötét útitárstól. Igen. A sötét útitárstól.
máj 18.
Semmit se tehetsz. Hogy segíts rajtam. Nem veled van a baj. Hanem velem. Vagyok, aki vagyok, és
ezen senki sem változtathat.
Bármit is gondolsz magadról, nem kell annak lenned. Pont ebben tévedsz. Ne ítélkezz magadról!
Nincsenek végletek. Senki sem lehet teljesen jó, vagy gonosz. Bíznod kell bennem ez ügyben. Szörnyé változtatod magad, hogy ne kelljen felelősséget vállalnod a tetteidért.
"Nem tudsz segíteni! Egy szörny vagyok. Hát persze, hogy megteszem, hiszen én egy szörny vagyok." Ez elszomorító, és szánalmas...és belesajdul a szívem.
máj 19.
Nem hiszed, hogy léteznek szörnyek ebben a világban? Nem hiszed, hogy az emberek gonoszak? Mutatok neked gonoszságot.
Hát, még soha sem láttam ehhez foghatót.
Nem undorodsz... nem hökkensz meg, vagy borzadsz el ezen?
Ez...bámulatos. De a személy aki ezt tette...Olyan személy mint én, mint te. Mind jók vagyunk, és egyben gonoszak is.
máj 20.
Azt hittem, magamra zártam az ajtót, és így senki se láthatja meg, ki is vagyok, de ez a nő lát engem. Nem tudja, de átlát a maszkon, és nem fordul el... és valamiképp, a rengeteg nyomás ellenére, elérte, hogy jól érezzem magam azzal kapcsolatban, hogy ki is vagyok. És mi is vagyok.
máj 24.
Nem ölellek meg, ha nincsen karom. Nem csókollak meg, ha nincsen ajkam.
Nem dalolok szerelmeset, ha nincsen nyelvem. Nem szeretlek, ha nincsen szívem.
