Beborult tán az ég? Nem tudom, olyan mintha sütne, de ezek a hideg sugarak ahogy vakítanak és fagyasztanak.
Nem tudom, mert nem énekelnek a madarak, nem sugdolóznak a fák sem. Direkt hallgatnak, hogy érezzem belül is néma vagyok, mert nem csinálok mást csak zakatolok.
Egyre gyorsabban, ezért repültek arrébb a madarak, ezért némák a fák is.
Lassítanék, csak úgy igazán léteznék. Helyesen ahogy kell.
Akkor tán még a Nap is megkapna, rozsdát lemarna, semmi más nem maradna.
Hiányzik a fülemnek a szó, minden csak zakatol.
