Kiabálj, ahogy csak szeretnél. Ordíts, ahogy csak tudsz. Gondolod, hogy bárki meghall téged?Mindketten tudjuk, hogy számodra itt a vég.
-Miért?
Mit miért?
-Mindened megvan.
Miért ne? Úgy élek, ahogy minden ember szeretne. Megkapom, amit akarok.
-Hány nő volt még az első után?
Ezt nem tudom. Nem számolom már. Egy lány volt bezárva ebbe a ketrecbe, amíg te és én fent vacsoráztunk legutóbb. Mindig is tűntek el nők. Senki nem kereste őket. Prostituáltak, bevándorlók.
-Mit tettél velük? Az idézetek...csonkítások...
Az atyám ügylete volt. Keverte a vallást a fajisággal a hobbijában. De ez hiba volt. Nem tanácsos
hátrahagyni a holttesteket... Elárulhatnak. A hajóm idelent áll a ház alatt. Kiviszem mindet a
tengerre és vízbe dobom.
Ő volt nekem az első. 2003.
-Tizenhat éves voltál.
Ott volt az atyám, aki megmutatta nekem, hogyan kell.
-Ez beteges.
Ez a szexről szól. A gyilkolás csupán természetes következménye az erőszakolásnak. Nem maradhatnak szemtanúk. Habár be kell vallanom, hogy imádom nézni a csalódottságukat.
-Csalódottság?
Nem akarják elfogadni, hogy meg kell halniuk. Ez nem egyezik a világnézetükkel. Ők mindig azt hiszik, hogy megkegyelmezek nekik.
Ez egy fantasztikus pillanat...amikor megértik, hogy nincs tovább. Amikor a szemeik kialusznak... és meghalnak... Ezt nemsokára felfedezheted magadon is.
-És milyen érzés volt, amikor a szerelmed szemei kialudtak?
Ő eltűnt.
-Ezt kellene hinnem?
Higgy amit csak akarsz. Élveztem volna, ha megölhetem. De még előtte eltűnt. És te szintén el fogsz tűnni. Kérsz vizet?
-Igen. Kösz.
Most láthatod...Ugyan Úgy viselkedsz, mint a többiek. Egy aprócska emberi gesztus, és benned felvillan a remény szikrája...hogy talán szabadon engedlek. Igaz?
Ne aggódj. Gyors lesz.
