Mocskosul be van borulva, erősen fúj a szél. Kavarognak a gondolatok, próbálom kordában tartani a bennem lévő dühöt. Iszonyatosan nehéz mostanság, a számomra a szeretett emberek másodpercek alatt ki tudnak hozni a sodromból, önhibájukon kívül, olykor azon gondolkozok hogy...hogy nem gondolkozok csak kikelek. Lelassul az idő ahogy az adrenalin átjárja a testem, a vér az izmok irányába sűrűsödik. A testem felkészült, 1, 2, 3....levegő kifúj félrenéz oldalra, nagy levegő be. Folytathatjuk a csevegést. Tökéletes, nem vette észre senki se. Egyedül egy ismeretlen ember néz rám meglepődve. Nagyon furcsa, tudom hogy képes lennék kirobbanni ilyen közegben is. Egyre nehézkesebb az önkontroll, álmaimból is izzadtan kelek fel, miután dühödten feküdtem le.
A Zen kurvára felborult, a tó ami felett lebegek az mostanra spirálisan örvénylik... csak ne nyelje el azokat akiket kedvelek.
