Üres a kert, ahol anno az élet maga is született, most kihalt és elhagyatott. Csak a kígyó tér néha vissza és tekeredik rá a legkorhadtabb fára hogy összeroppantsa a bűnei alatt.
Ki lett taszítva a létezés, azt hiszem ez a hely hasonlatos a purgatóriumhoz. Elveszett kert, ahol jelen volt a pokol és menny. Most egyedül sétálok benne, hallom a kígyó suttogását, távozásra kér... tervei vannak még ezen a helyen. Azonban én keresek, és amíg nem lelem meg, addig maradok. Az első Nőt keresem, Lilithet. Tanácsot kell kérnem tőle.
Remélem még maradt benne némi emberiség, az igazi. Tudom hogy átjárja a sötétség, a mélyről törő tagadás és átok. Rokon lelkek vagyunk...talán menni fog.
